9 éves a #MeToo, de a botrányok nem szűntek meg. Jó, hogy a szexuális visszaélések témája már nem tabu, de mi lesz a megoldás?
A #MeToo jó kezdet volt, de csak egy kezdet volt
A 2017-ben indult #MeToo mozgalom hatása óriási, lényegében motorizálta az emberi jogi tudatosságot. Ha hosszú látenciával is, de jó pár esetben sikerült átgördülni a szégyenérzeten, a félelmen, sutba dobni piszkos alkukat és áttörni a hallgatás falát. Azonban maguk a Harvey Weinstein ügyét kirobbantó és ezzel a #MeToo mozgalmat életre hívó újságírók (Jodi Kantor, Megan Twohey) jegyezték meg She Said című kötetükben:
Azok, akik egyetértettek a #MeToo mozgalommal, és azok, akik túlzónak találták azt, egy dologban ugyanazt gondolták: még nem történt jelentős változás a munkahelyeken és a törvényhozásban a szexuális bántalmazás megelőzését illetően.
Az idézet 2019-ből való. Az azóta eltelt bő hat évben jogi fronton mindenképpen történt előrelépés az Európai Unióban. Magyarországon pl. a Bejelentővédelmi törvény lefektette azokat a kereteket, amelyek mentén az áldozatok felléphetnek saját érdekükben akár anonim módon, kizárva a hátrányos munkajogi vagy egyéb következményeket. A problémát a gyakorlatba történő átültetés jelenti.
Grooming, zaklatás, bántalmazás a felszín alatt
A szexuális visszaélések sajátossága a hatalmas látencia: az áldozatok csak 10-15 vagy akár csak 20 év után képesek beszélni a traumáról. A ma felszínre bukó Szőlő utcai vagy Epstein-típusú ügyek tehát nem azt bizonyítják, hogy a probléma a múlté, hanem azt, hogy az elkövetők a jelenben is köztünk járhatnak, és szedhetik áldozataikat.
A 2023-as Bejelentővédelmi törvény ennek a folytonosságát szakíthatja meg. A ragadozó ugyanis nem áll le magától. Amíg nincs egy biztonságos, anonim csatorna, amelyen keresztül a környezete (tanúk, kollégák, áldozat) jelzést adhat, addig zavartalanul működik tovább a kialakított bizalmi vákuumban. A törvény technológiai átültetése és az edukáció ezért kulcsfontosságú. Nem várhatunk újabb tíz évet a ma történő visszaélések leleplezésére.
Na de kik ezek? – A szexuális ragadozók anatómiája
A legtöbb ember fejében téves kép él: a bántalmazó nem a bokorból ugrik elő egy sötét sikátorban. A ragadozó ott ül az irodában, az edzőteremben, a sekrestyében. A pszichológia sötét triádja (nárcizmus, machiavellizmus, pszichopátia) gyakran visszaköszön ezekben a profilokban, főleg ha az illető valamilyen terepen kiemelkedő szerepet játszik.
Juhász Péter Pál a Szőlő utcai javítóintézet korábbi igazgatójának a nyilvánosság felé mutatott arca egy mélyérzésű, keresztény, hazafias, már-már meghatóan jó ember figurája, aki egy-egy interjúban szinte suttogva duruzsolja el jótetteit (forrás: Válasz Online). Kifelé tehát egy példás gyermekvédelmi szakember szerepében tündökölt, miközben belül teljesen más értékrendet képviselt. Az általa irányított javítóintézetben katonai struktúrát alakított ki, a rend eszköze pedig a pedagógiai módszerek, a szociális munka irányelvei helyett egyre inkább az erőszak lett.
Legendák keringenek Jeffrey Epstein karizmatikus, megnyerő személyiségéről. Kifinomult behálózási technikákat alkalmazott áldozatai manipulálására, bizalmat épített a kizsákmányolás előtt. Vagyona és kapcsolatai is lehetővé tették számára, hogy jelentős befolyást gyakoroljon, valamint státuszát felhasználva elkerülje a következményeket és fenntartsa az irányítást mások felett. Mindenféle empátia, megbánás nélkül okozott kárt áldozatainak.
A szexuális ragadozók gyakran rendkívül intelligensek és képesek olyan rendszert (szigetet, logisztikát, jogi, hatalmi védelmet) építeni maguk köré, ami évtizedekig garantálhatja büntetlenségüket.
Epstein, Juhász Péter Pál? Ez csak a jéghegy csúcsa
Hányan lehetnek? A kriminológia „sötét szám” fogalma itt érvényesül leginkább. A becslések szerint a bejelentett esetek csupán az összes bántalmazás 5-10%-át teszik ki. Ennek az az egyik oka, hogy sokan egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy amit átélnek, az már kimeríti a zaklatás fogalmát. Sokan azt gondolják, hogy csak a fizikai zaklatás a zaklatás. Pedig nem szükséges a kellemetlen testi közelség, az érintés, a túlzott bizalmaskodás vagy éppen a fizikai korlátozás a zaklatás megvalósításához.
Valójában már az is zaklatás, ha az elkövető olyan helyzetet teremt, amely a másik fél számára kínos, zavarba ejtő, megalázó, félelemkeltő, és amelyben kiszolgáltatottságot él meg. Ez lehet akár “csak” verbális megnyilvánulás, trágár megjegyzések, megalázó, sértő minősítések a külsőre vonatkozóan, de a szexuális ajánlattétel, szexuális tartalmú viccek mesélése, a verbális fenyegetés is ide tartozik.
A lelki zaklatás jelentheti a visszatérően tolakodó közeledést, szexuális téma provokálását, a másik faggatását az intim életéről, és kínos témák, játékok kezdeményezését a kiszemelt áldozattal. Nem utolsó sorban létezik a vizuális bántalmazás, ami a sértő, zavarba ejtő képek mutatását, küldését, szexuális gesztusokat fogalmazza meg.
Az elkövető jellemzően figyelmen kívül hagyja a másik fél visszajelzéseit, illetve az áldozat zavara, félelme tovább erősíti a zaklatást. A motiváció itt a hatalom, a fölény megélése, a másik megalázása, zavarának élvezete.
Miért nem elég a „nyitott ajtó”?
Sok vezető abban a hiszemben él, hogy képes megelőzni a munkahelyi zaklatást, mert erős a szervezeti integritás és az etikai kódex is kint van az intranet oldalon. Ráadásul „bárki jöhet, ha panasza van”. Ez azonban illúzió. A szexuális zaklatás áldozata gyakran érzi úgy, hogy ha szóvá teszi a történteket, nevetségessé válik, vagy kockáztatja pozícióját és elért eredményeit.
Amíg egy szervezetben csak személyes úton lehet panaszt tenni, addig az elkövető előnyben van. Ő ugyanis mestere a manipulációnak: elszigeteli az áldozatot, és elhiteti vele, hogy senki nem fog neki hinni.
A megelőzés kulcsa: az anonimitás ereje
A megelőzés alapja a biztonságos és titkos kommunikációs csatorna. Elengedhetetlen a modern technológia, amely képes áttörni a hallgatás falát és digitális pajzsot emelni a legkiszolgáltatottabbak köré. Professzionális, anonim panaszkezelési rendszerre van szükség minden komolyabb szervezetben. Egy ilyen szoftveres megoldás nem csupán a jogi megfelelőséget pipálja ki, hanem alapjaiban írja felül a visszaéléseknek teret adó dinamikát.
A technológia legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi a teljes névtelenséget. Az áldozat vagy a szemtanú bárhonnan, a saját telefonjáról, pár egyszerű kattintással tehet bejelentést. Nincs retorziótól való félelem, mert a rendszer titkosítása garantálja, hogy a bejelentő személye rejtve marad. Ilyen keretek mellett a jelzések nem évekkel később, a traumák elmélyülése után kerülnek napvilágra, hanem abban a pillanatban, amikor a visszaélés elindul. Ez lehetőséget ad a szervezetnek az azonnali beavatkozásra, még mielőtt a helyzet komolyabb károkat okozna.
Egy transzparens panaszkezelési rendszer bevezetése egyértelmű üzenet mindenki számára: ebben az intézményben figyelnek. A ragadozók számára a legnagyobb kockázat a lebukás. Ha tudják, hogy a viselkedésükről azonnali értesítést kaphat a vezetés, a vadászterületük megszűnik létezni.
Végső soron egy ilyen keretrendszer nemcsak kezeli a bajt, hanem egy olyan védett környezetet teremt, amelyben a szexuális ragadozók egyszerűen nem találnak többé kapaszkodót.
